Az 1968-as mexikóvárosi olimpia előtt a magasugrók különféle technikákat alkalmaztak: hassal előre ugrottak, ollóztak, vagy a straddle technikát használták. Senki sem gondolta volna, hogy az a fiatal atléta, aki furcsán, háttal a léc felett repül át, örökre megváltoztatja a sportágat.
A forradalmi technika születése
A háttal lécnek ugró technika nem egyik napról a másikra alakult ki. Évek kísérletezése és az atléta természetes mozgásösszehangolódása vezette rá Dick Fosburyt erre az innovatív megoldásra. A technika lényege, hogy az atléta háttal kel át a léc felett, a test ívelt helyzetben, fejjel és vállal vezetve az átkelést.
Az akkori értetlenség és gúny ellenére Fosbury olimpiai bajnok lett, és ezzel végérvényesen megnyitotta az utat az új technika elterjedése előtt.
A biomechanikai magyarázat
Miért jobb ez a technika? A válasz a fizikában rejlik. Az ívelt testtartás lehetővé teszi, hogy a test tömegközéppontja a lécen kívül maradjon, miközben minden testrész átkel felette. Ez elméleti szinten azt jelenti, hogy a léc magassága fölé ugrunk, annak ellenére, hogy a tömegközéppont nem éri el a léc szintjét.
A "tubuláris mozgás" során az atléta teste egy ívelt cső formáját veszi fel, amely egyes részei egymás után, hullámszerűen haladnak át a léc felett. Ez a koordinált mozgás lehetővé teszi az optimális erőkihasználást.
A technika elsajátítása
A Fosbury-flop megtanulása lépésről lépre halad. Először a nekirugaszkodás szöge és ritmus a legfontosabb: az atléta J vagy ívelt vonalban fut, és az utolsó három lépés a legkritikusabb. A felső test gyors hátrahajlítása és a lábak felcsapása a léc felett szinte automatikusan bekövetkezik, ha a nekirugaszkodás helyes volt.
A mai alkalmazás
Napjainkban minden élvonalbeli magasugró ezt a technikát alkalmazza. A világ csúcsát ezzel a módszerrel állították fel, és nem valószínű, hogy hamarosan más technika veszi át a helyét. Az edzők folyamatosan finomítják a tanítási módszereket, a videóelemzés és biomechanikai mérések segítségével.
Mentális dimenzió
A háttal ugrás pszichológiai kihívást is jelent: az atléta nem látja, hol van a léc az ugrás csúcsán. A bizalom az izmokban tárolt izommemóriában és a kondicionált reflexekben van. Ez az absztrakt bátorság teszi különösen érdekessé a magasugrást, mint sportágat.